A szerencsére és a jól átgondolt időzítésre is nagy szükség van, mivel egy vagy akár több gyermekkel otthon eltöltött év után külső és belső kihívások szövevényes rendszerével szembesíti az anyukákat a munkaerőpiacra történő visszakerülés.
Eljön az idő, amikor a gyermekkel/gyerekekkel alkotott külön kis világunk kapuját kénytelenek vagyunk kitárni, s mivel ahány ház, annyi anya és család, nagyon nehéz egyetlen, mindenkire érvényes megoldási tervet összeállítani arra, hogyan kezeljük a visszatérés problémáit.
Az újra munkába álló anyukák között ugyanis akadnak olyanok is, akiket visszavárnak egykori munkahelyükre, és ott, azokkal folytathatják a tevékenységüket, ahol és akikkel az átmeneti időre a munkakapcsolat megszakadt. Olyanok is akadnak, akiket visszavárnának, de az anyaság olyan nagy változásokat generált bennük, hogy már nem akarják feltétlenül ugyanúgy és ugyanott folytatni. Kevésbé szerencsés helyzetben vannak azok, akik ugyan vissza tudnának menni egykori munkahelyükre, de a megváltozott körülmények miatt ugyanazt a a terhet, amit egykoron a vállukon vittek, már nem tudják felvállalni. A legnagyobb kihívással viszont azok néznek szembe, akiknek nincs hova visszamenniük, s a vágyott munkát egyrészt meg kell találniuk, másrészt el kell nyerniük. Leginkább velük foglalkozunk most.
A szakemberek – közülük páran meg is szólalnak a Mommy Works Hungary Facebook-oldalán – szerint ezt az új életszakaszt a bizonytalanság, az önbizalomhiány, a gyökértelenség érzése nehezítheti meg – ha egyszerűbben akarjuk megfogalmazni: pár évig kimaradtunk a játékból és kijöttünk a gyakorlatból is. A közösségi médiában azonban – ahogy a neve is mutatja – számos olyan támogató közösségre bukkanhatunk, ahonnan a családtagokon és a barátokon kívül erőt nyerhetünk, s ma már akár online, akár tényleges kapcsolatot is teremthetünk olyan hozzáértőkkel (coach-okkal, a munkába visszaállást segítő szakemberekkel), akik végigvezethetnek ezeken a folyamatokon, ha szükségét érezzük. A GreenFox Academy kisgyermekes anyukáknak szóló programozó képzése például kommunikációs tréninggel indul, mert tapasztalatuk szerint az otthon töltött évek után/közben néha ezt a készségünket is újra kell éleszteni.
Mind mindenben, a munkába történő visszaállás során is sokat számít a fokozatosság. Ideális esetben keressünk először egy napi két-háromórás részmunkaidős foglalkoztatást, amelyben megkezdhetjük a család és saját magunk áthangolását, és amikor minden flottul megy, szintet léphetünk: jöhet a négy-hat óra, majd akár a teljes munkaidő. Mivel az útidő értékes perceket vesz el a családtól, érdemes a lakóhelyhez közel keresgélni, és csak akkor messzebb menni, ha az ajánlat visszautasíthatatlanul jó, vagy pont az ellenkezője: semmit sem találunk karnyújtásnyira.
Nem minden munkahely családbarát, de egyre több jó gyakorlatról hallani: lassan nem csak annyit jelent ez a minősítés, hogy lehetőség van részmunkaidős vagy távmunkában történő, esetleg hibrid munkavégzésre (ezeket a pandémia is komolyan az előtérbe tolta), hanem létezik mondjuk gyermekfelügyelet és/vagy óvodai ellátás, nem jár fővesztéssel, ha beteg a gyerek, rendszeresen szerveznek családi programokat, testi-lelki egészséget védő projekteket működtetnek, mi több, bevezették a szünidei fizetett szabadságot is… Ha mindezek nem is jellemzők mindenhol, de az, hogy rugalmasabban kezelik a munkaidőt, már nem számít különleges gyakorlatnak.
Az elhatározásunk (visszamegyek dolgozni!) és a vágyott munka között azonban még le kell küzdenünk néhány akadályt. Egyrészt hinnünk kell abban, amire vállalkozni akarunk, mert ha mi magunk nem hiszünk benne, a leendő munkáltató sem fog. Ha a hitünk szilárd, még mindig ott van, hogy valahogy át kell jutnunk a következő falon, az önéletrajzon. Ehhez is tanácsadók serege áll a rendelkezésünkre – lehet, hogy amióta otthon vagyunk, egészen mások az elvárások munkáltatói részről –, de ha erre nem akarunk időt és/vagy pénzt szánni, ott van barátunk, a Google, és másik barátunk, a Facebook, ahol a hasonló helyzetben lévők hamar egymásra tudnak találni, hogy kicseréljék tapasztalataikat. A legjobb tudásunkat bevetve és az aktuális trendeket feltérképezve kell elkészítenünk a “vízumunkat”, ami majd kitárja előttünk a kapukat.
Ha a kiváló képességeinknek – és a jó szerencsének – köszönhetően megtaláltuk az igazi, még előttünk van a megvalósítás problematikája.
(Közbevetés: Ezen sorok írója pár évig csak pizsamában látta a kisiskolás gyerekét – reggel és este. Napilapos szerkesztőként egyszerűen szóba sem jöhetett, hogy lapzárta előtt lelépjen. Viszont volt egy fiatalos nagymama, aki örömmel átvette a gyerekkel kapcsolatos napközbeni teendőket, s noha a lelkifurdalás örökre bevésődött a lelkébe, mellette ott voltak a munkában elért sikerek rovátkái is, éppúgy, mint a reggeli bolondozások és az esti mesélések lenyomatai. A kisiskolás pedig egészen jól felcseperedett, jelenleg iskolapszichológusként foglalkozik olyan gyerekekkel is, akiknek a szülei nagyon elfoglaltak…)
Logisztika, logisztika, logisztika – bármennyire is kiváló a lehetőség, amit mondjuk egy adott munkahely kínál, az árnyékunkon átlépni még anyaként sem tudunk (pedig az anyák mindenre képesek…). Vegyünk számba, milyen segítségünk van, vagy, ha nincs, milyen idő- és más korlátok között kell megtalálnunk az ideális megoldást. A pillanat hevében könnyen rábólintunk arra, hogy például napi egy-másfél órát kell utaznunk (kétszer is) – de hihetünk azoknak, akik arról számoltak be, hogy egyszerűen nem tudták tartani a tempót.
A tempó pedig felgyorsul, miután úgy döntöttünk, visszatérünk a dolgozó nők világába, de jó időzítéssel, gondos tervezéssel és némi szerencsével nemhogy tartani, de egyszer majd diktálni is tudjuk majd.
