Hogy van az, hogy amíg egy nő várandós – a társadalom hőse, majd amikor a munkaerőpiacra térne vissza, szinte hátrányos helyzetűvé válik?Erről kérdeztük Kamenyiczki Nóra pszichológust, az Empower Consulting egyik alapítóját.
Nem csak szinte, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy olyan speciális élethelyzet, ahol a munkáltató elvárásai és az elhelyezkedni kívánó kisgyermekes anya szempontjai gyakran állnak ellentétben. Például, ha elvárás a megbízható jelenlét a munkahelyen, akkor ez a gyerek(ek) betegsége miatt a könnyen kiszámíthatatlanná válhat… Nem elvárható a munkáltató részéről, hogy végletekig rugalmas legyen, ahogy az édesanyától sem, hogy a család összes felmerülő problémáját ő oldja meg. Ugyanakkor van közös metszet, de mindkét oldalnak tennie kell a sikerért. Mi az Empower Consultingnél éppen ezt tűztük ki a missziónknak: segíteni mindkét oldalt: egyrészt a cégeket, hogy jobban értsék a visszatérő édesanyák igényeit és olyan körülményeket teremtsenek, ahol ők jól tudnak teljesíteni, és természetesen az édesanyákat is, hogy magabiztosan, felkészülten léphessenek újra a munkaerőpiacra és tisztában legyenek az értékeikkel – mondja a szakember.
Az önbecsülés jó, ha van, sokan azonban nem bővelkednek benne, de úgy tűnik, azok is veszítenek belőle az otthon töltött évek alatt, akiknek előtte nem volt efféle problémájuk.
Mielőtt anyává válnánk, általában számos életszerepünk van, amit betöltünk: ilyen például a munkahelyi „dolgozó énünk”, de éppen ilyen fontos, hogy a barátaink szemében barátként, a férjünk szemében feleségként létezünk. Van, akinek a hobbija, például egy bizonyos sportág űzése is egy fontos életszerepet jelent. Amikor anyává válunk, az anyaszerep lesz az elsődleges, és minden más életszerepünk hónapokra, vagy akár évekre a háttérbe szorul. A pszichológiában létezik egy kifejezés, az énösszetettség fogalma, ami lényegében azt ragadja meg, hogy kinek hány életszerepe van, amit aktívan betölt. Akinek magas az énösszetettsége, ott sokféle, egymástól független életszerep megjelenik, akinek alacsony, ott kevés. És ehhez kapcsolódik az önbecsülés témája. Ugyanis akinek kevés életszerepe van, sokkal sérülékenyebb az önbecsülése, és nem nehéz belátni, hogy miért.
Hogy kapcsolódik minden az önértékeléshez?
Például, ha évekig csak a karrieremet építettem, és elhanyagoltam a hobbijaimat, a baráti, családi életszerepeimet, akkor ha a munkában kudarcot élek meg, az nagyon erősen kibillenti majd az önértékelésemet. A sok szerep egyfajta védőháló: ha valahol negatív élmény ér, a többi pozitív kapcsolódás ezt ellensúlyozza: arányaiban a kudarc kisebb én-részemet fogja érinteni, stabilabb marad az önértékelésem. Amikor a gyermekünk megszületésével az anyaszerep szinte kizárólagossá válik az életünkben, nagyon sérülékennyé válunk. Ha ezen a szerepen belül bármi nehézséget élünk meg (amit persze nem nehéz), akkor az sokkal erősebb negatív lenyomatot hagy. Ezért lehet az, hogy amikor egy édesanya pár év kihagyás után visszatér a munkaerőpiacra, kevesebb önbizalommal van felvértezve. Szinte csak anyának látja magát, a dolgozó énje gyakorlatilag megszűnt: nehéz egyik napról a másikra ebben váltani és magabiztosan előadni magunkat egy állásinterjún. Ezért fontos, hogy még a visszatérésünk előtt tudatosan készüljünk a változásra és fokozatosan visszaépítsük a korábbi életszerepeinket az életünkbe, mert ez az önbecsülésünkre is jó hatással lesz.
Igaz az a mondás, hogy aki magát sem becsüli, mások nem fogják helyette?
Ez egy összetett dolog, ami oda-vissza működik. A környezetünk hozzáállása befolyásolja a saját önértékelésünket, például egy mérgező munkahelyi légkör képes megtörni egy alapvetően stabil önbizalommal rendelkező személyt is. Gyakran dolgozom az ügyfeleimmel az önbizalom témáján, és általában szomorúan vesszük tudomásul, hogy sajnos nincs rá csodaszer. Mivel mások viselkedésére is a saját viselkedésünkön keresztül tudunk hatással lenni, így igaz, hogy magunkkal kell kezdenünk a munkát, ha változást szeretnénk. Hogy ehhez milyen stratégiát kell választanunk, az már nagyon egyéni. Sokszor témánk a nemet mondás megtanulása, az igények kimondása, az asszertív kommunikáció, a határok meghúzása. Gyakran kiderül, hogy az sem evidens, hogy miben vagyunk jók, melyek az erősségeink, amikre érdemes a karrierünket építeni. Minden tanulási folyamat egyéni, mindenkinek máshol van nehézsége.
Mit tehet egy anya az önbecsülése megőrzéséért az otthon töltött évek alatt?
Amiről a korábbiakban szó esett, fontos, hogy amennyire csak lehet, megőrizze az anyaság mellett a többi, őt erősítő szerepét is. Tartsa a kapcsolatot a barátaival, a párjával legyen olyan idejük, ami csak kettejükről szól. A hobbit már nem is említem. Szerintem a legtöbben ösztönösen érezzük, hogy erre lenne szükségünk, csak a megvalósítás elé általában számos akadály gördül. A dolgozói énünkkel is érdemes „tartani a kapcsolatot”: ha tudjuk, hogy ugyanoda szeretnénk visszamenni, ahonnan eljöttünk, akkor időnként találkozzunk a kollégákkal, vegyük fel a fonalat, hogy mi a helyzet a munkahelyünkön. A „már mindent elfelejtettem” érzésen sokat segít, ha az otthon töltött idő alatt frissítjük a tudásunkat az adott területen, például elvégzünk egy képzést, vagy részt veszünk egy szakmai konferencián.
Mennyire életszerű mindez?
Karrier-tanácsadóként azt is látom, hogy sokszor az anyák részéről a segítségkérés sem feltétlenül megy könnyen. Persze érthető, ha alapvető kikapcsolódásra sincs idő, akkor nehéz elköteleződni egy heti rendszerességű önismereti munkára. Pedig amikor valaki nem tud, vagy nem akar visszamenni oda, ahonnan eljött, akkor általában esetlegesek a következő karrierlépcsők és ebben nagyon sokat segíthet, ha van egy szakember, akivel együtt lehet gondolkodni. Ezt nem érdemes megspórolni, mert hosszú távon nehezebb kiigazítani egy félresiklott karrierutat. Amikor már tudjuk, hogy merre tovább, akkor a felkészültség fogja megadni a szükséges önbizalmat: ha teszünk időt és energiát abba, hogy megfelelő önéletrajzzal pályázzunk, ha tudjuk, hogy hogyan adjuk el magunkat egy állásinterjún.
Mit tehetne a társadalom?
A mai napig talán a legnehezebb kérdés, hogy a magyar specialitású 3 éves GYES kinek és milyen szempontból jó. A női karrier szempontjából mindenképp egy komoly akadály, ha valaki évekre kiesik. A gyerek fejlődése szempontjából pedig egy összetett kérdés, amibe itt nem is érdemes belemenni. Viszont a társadalom sokat tehetne azért, hogy legyenek jó gyakorlatok és megfelelő feltételek ahhoz, hogy egy anya részmunkaidőben, rugalmasan dolgozhasson, miközben tudja, hogy a gyermeke fejlődése is tökéletesen biztosított. Egy ideális világban az édesanya fokozatosan térhet vissza a munkaerőpiacra és a gyermeke is fokozatosan válhat önállóbbá. Az anyaszerep dominanciáján csökkentene (és a párkapcsolati elégedettségen növelne), ha a férfiak is motiválva lennének arra, hogy otthon maradjanak a GYES időszakban, amire számos jó gyakorlat van külföldön.
Céges szinten ez mit jelent?
Fontos lenne, hogy a vezetők elfogadják a részmunkaidőt, mint általános megoldást és ne plusz macerának lássák, hanem egy olyan gyakorlatnak, amivel rengeteg értékes munkavállalót tudnak hosszú távon elkötelezni. Sajnos ma még itthon nagyon ritka az olyan cég, ahol kimondottan segítenék az édesanyák visszaintegrációját speciális onboardinggal vagy létezne olyan érzékenyítő program, ami ennek a célcsoportnak a speciális igényeit segíti megértetni a vezetőséggel, a munkatársakkal. Még az is inkább a ritkaságok közé tartozik, hogy egy vezető proaktívan tartsa a kapcsolatot a szülési szabadságon lévő kollégákkal. Ezen a téren is rengeteg a fejlődési lehetőség.
Egy szinttel feljebb mi hiányzik?
Össztársadalmi szinten a nemi szerepekről történő nyitottabb és egyenlőbb gondolkodás segítene a legtöbbet: hiába akar egy anya visszatérni a munkába, ha ezt a környezete nyíltan vagy burkoltan nem támogatja. Például ha minden „láthatatlan munka” (a gyerekek gondozása, háztartásvezetés, stb.) az ő terhe marad az otthon töltött időszak után is, akkor ennek szükségszerű következménye az, hogy nem tudja majd összehangolni a különböző életszerepeit és minden területen kevésnek érzi majd magát Szerintem sokat segítene az is, ha a gyakran hamis elvárásokat keltő influencer szuperanyák helyett láthatóbbá válnának azok az életutak, amik mintaként szolgálnak arra, hogy mit jelent a valóságban anyaként karriert építeni. Ha sikerülne a nehézségeket őszintén kimondani, megmutatni és elfogadtatni, hogy milyen sokszínűen lehet ezt jól csinálni, biztos vagyok benne, hogy sokat segítene azoknak, akik most próbálják összehangolni ezeket az életszerepeiket.
Mi az, amivel feltétlenül fel kell vérteznie magát, ha újra munkába szeretne állni?
Az anyává (szülővé) válás egy komoly önismereti folyamat, aminek érdemes végiggondolni a tapasztalatait: melyek azok a készségek, amikre az otthon töltött időszak során tettünk szert? Például sok édesanya megtanulja rendkívül hatékonyan beosztani az idejét, jó szervezővé válik, vagy épp megtanul egyszerre több feladatra is koncentrálni. Az anyaság edzi a türelmet, növeli a felelősségvállalást. A sort hosszan lehetne folytatni. Ezek mind-mind nagyon hasznosak a munkában is és jó, ha ezekkel tisztában vagyunk, amikor a visszatérést tervezgetjük.
Mire érdemes fókuszálni?
A karrierépítés önismereti oldalával mindenképp érdemes foglalkozni, mielőtt visszatérünk, hiszen az anyaság egy olyan lehetőség, aminek köszönhetően a munkánkból hátrébb lépve értékelhetjük az eddigi karrierutunkat. Karriertervező című önismereti naplómat éppen azzal a céllal állítottam össze, hogy ehhez az önismereti munkához adjon sorvezetőt: milyen kérdéseket érdemes végiggondolni, ha tudatosan szeretnénk építeni a karrierünket. Ez a visszatéréskor különösen fontos segítség lehet. Mivel a visszatérés az egész családot érinti, fontos, hogy ezt ennek megfelelően kezeljük: hogyan fog megváltozni a hétköznapok eddigi forgatókönyve? Hogyan módosul a feladatok elosztása a párunkkal? Milyen további segítséget tudunk igénybe venni, ami megkönnyítheti a visszatérésünk első néhány hónapját? Ha pedig ezeket a kérdéseket sikerül tisztázni és belevetjük magunkat az álláskeresésbe, akkor a legfontosabb a felkészültség: a gondosan összeállított önéletrajz, a megfelelő álláskeresési stratégia. Ehhez viszont nem árt segítséget kérni, mert sok időt (és ezzel együtt) pénzt tudunk vele megspórolni.
Miben tudtok ti segíteni?
Karrier-tanácsadóként az Empower Consultingban azon dolgozunk, hogy segítsük az édesanyák sikeres visszalépését a munkaerőpiacra. Lénárt Judit kolléganőm HR vezető háttérrel rendelkezik, én pedig a pszichológus hátteremre építve segítem a hozzánk fordulókat, így elég széles körű azoknak a témáknak a sora, amivel hozzánk fordulhatnak. Karrier-tanácsadás keretén belül tudunk segíteni a következő karrierlépcső meghatározásában, a különböző döntési alternatívák közötti mérlegelésben vagy akár a karrierváltásban.
Mivel keresnek meg benneteket?
Gyakran fordulnak hozzánk úgy, hogy a probléma természete nem is pontosan ismert, csak azt érzi a személy, hogy nem elégedett a munkájával. Ezek a témák jellemzően több alkalmas tanácsadási folyamatot igényelnek, ahol személyesen vagy mostanában jellemzően online dolgozunk. Vannak viszont nagyon célirányos egyalkalmas konzultációink is, ilyen például a próbainterjú, ahol egy állásinterjú helyzetet szimulálunk és kielemzünk. Mivel HR-es szemmel tudunk visszajelzést adni, ez nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az ügyfél sikeresen vegye az előtte álló interjúkat. Önéletrajz tanácsadásra is van nálunk lehetőség, akár e-mailes, akár online (személyes) konzultáció keretein belül. Továbbá létrehoztunk két online tréninget is, állásinterjú és önéletrajzírás témákban, ahol összegeztük azt a tudást, amit ezekben a témakörökben minden álláskeresőnek tudnia kell(ene). Az online tréningeket kimondottan ajánljuk az édesanyák figyelmébe is, mivel otthonról elvégezhetőek, olyan ritmusban, ahogy nekik a legkényelmesebb.
Az Empower Consulting weboldala
A Mommy Works Hungary weboldala
Videóinterjú Kamenyiczki Nórával és Lénárt Judittal.
A fotók illusztrációk (Pexels)