Sok hamis mítosz kering a munkába visszatérő anyukákkal kapcsolatban, és ezek legtöbbje negatív. Ezek a téves elképzelések gyakran eltúlozva, kizárólag a negatívra aspektusokra fókuszálva ábrázolják azokat a munkavállalókat, akik igyekeznek egyensúlyozni a családi teendők és a szakmai fejlődés között. Az sem segít a helyzeten, hogy előbbiek mélyen gyökereznek társadalmunkban, a munkahelyeken és a közösségekben, hátráltatva a munkába visszatérő anyák megértését és támogatását a munkahelyen – és azon kívül is.
A Corporate Sis cikkjét vettük alapul írásunkhoz, amely remekül körüljárta a témát. Vágjunk is bele!
De hogyan is jelennek meg az anyák körüli mítoszok és miért is olyan károsak? Azért, mert a tévhitek a bérekben, juttatásokban, valamint az anyák képességeinek és kompetenciájának megítélésében tapasztalható rendszerbeli egyenlőtlenségek legfőbb forrásai. A National Women’s Law Center kutatása szerint az Egyesült Államokban a teljes munkaidőben dolgozó anyák évente átlagosan 18 000 dollárral keresnek kevesebbet, mint az apák. Ez a jövedelmi veszteség, amit “anyasági büntetésnek” is neveznek, további akadályokat jelent a munkába visszatérő anyák számára, akiket így nehezebben vesznek fel, kevesebb esélyük van az előléptetésre, és általánosságban kevésbé elismertek.
Mint munkába visszatérő anya, minden bizonnyal te is találkoztál már valamilyen formában negatív megkülönböztetéssel. Mutatjuk a leggyakoribbakat, melyek segíthetnek felismerni, ha téged is diszkrimináció ér.
„Egy anyának nem lehet elég ideje a karrierjére és a családjára.”
A munkába visszatérő anyákat hírhedten büntetik azért, mert egyszerűen anyák. Egyik széles körben elterjedt feltételezés az, hogy amint gyerekeik születnek, korlátozottá válnak a karrierjükben. Gyakran azt gondolják, hogy a munkába visszatérő anyáknak nincs elegendő idejük és elkötelezettségük a karrierjük fejlesztéséhez és előrelépéséhez, így kimaradnak a lehetőségekből.
„Kevésbé kompetens, mert van gyereke.”
Egy másik téves feltételezés a munkába visszatérő anyákkal kapcsolatban az, hogy kevésbé kompetensek. Mintha a gyermekvállalás valahogy csökkentené intelligenciát és képességeket a munkahelyen. Valójában viszont a gyermekvállalás sok pluszt adhat: legyen szó empátiáról, rendezettségről, probléma megoldásról vagy teherbírásról, a nők számos területen érhetnek el fejlődést. Mégis, a Modern Family Index szerint az amerikai munkavállalók 60%-a elismeri, hogy a karrierlehetőségeket kevésbé a munkába visszatérő anyáknak adják.
„Kevesebbet dolgozik, mint a munkatársai.”
Azon kívül, hogy nem képesek ellátni a személyes és szakmai kötelességeiket, azt is feltételezik, hogy a munkába visszatérő anyák nem fektetnek ugyanannyi energiát a munkájukba.
„Ha sok időt tölt a munkahelyén, akkor valószínűleg kevesebb időt szentel a gyerekeire.”
Sokan találkoznak a fenti megjegyzéssel, ha éppen jobban teljesítenek mint munkatársaik. Miközben a munkába visszatérő anyákkal kapcsolatos sok tévhit középpontjában a feltételezett szakmai hiányosságok állnak, fontos megemlíteni, hogy sok támadás éri anyai képességeiket is. Általános nézet, hogy a nők nem tudják összeegyeztetni a munkát és a családot: valamelyik minden bizonnyal hiányt szenved.
„Ha sok időt tölt a munkahelyén, akkor valószínűleg nincs jó házassága.”
Ha éppen nem a munkahelyi kompetenciát vagy a gyereknevelési képességeket, akkor az anyák egyéb szociális kapcsolatait is érhetik támadások. Ha egy nő az otthoni teendői mellett mégis jól teljesít, gyakran rossz partnerekké vagy feleségekké válnak környezetük szemében. Pedig egy 2011-es pszichológiai szaklapban megjelent tanulmány magasabb házastársi elégedettséget mutatott olyan párok körében, ahol a feleség folytatta a munkát. Ahogy a nők kevesebb időt töltenek otthon, a partnerük hajlamosabb lehet jobban hozzájárulni a háztartáshoz és a gyerekek neveléséhez.
Ha a fentieket olvasva bármikor is bólintottál, valószínűleg te is találkoztál ezekkel a téves mítoszokkal. Ezek sokszor nem elég, hogy légből kapottak, pontatlanok, ezáltal sértőek, hanem olyan lelki terhet helyeznek az anyákra, amelyek valóban megnehezítik a mindennapjaikat. A háttérben a legtöbbször egyéb munkahelyi frusztráció bújik meg: például a túlterhelt kollegák könnyedén triggerelődnek, ha egy anyának a gyermekei miatt több home office lehetőséget adnak, esetleg a gyermek betegsége miatt szabadságot kell kivennie. Előbbiből könnyedén átlátható, hogy a megoldás nem az édesanyák kizárásában rejlik, hanem abban, hogy a gyermektelen munkavállalók szükségletei is ki legyenek elégítve. Sokszor nincs is szükség arra, hogy az édesanyák valóban kedvezőbb kondícióval dolgozzanak: a munkahelyi stressz édesanyákra történő projekciója rendkívül káros folyamat.
Fontos lenne, hogy a vezetőség maga felismerje ezeket a helyzeteket és ne hagyja eszkalálódni.
A vezetők mellett mindannyiunk felelőssége, hogy megváltoztassuk az édesanyákkal szembeni prekoncepciókat: ne hagyjuk, hogy azért, mert valamit már sokat hallottunk, valóságnak higgyünk. Fontos, hogy megvizsgáljuk magunkban ezeket a kritikákat és csak valóban azoknak adjunk hangot és teret, amelyek jogosak a munkába visszatérő édesanyával szemben – és kezeljük ezeket is megfelelő empátiával. Ha van rá lehetőségünk, ösztönözzük a szervezeteket, környezetünket, társadalmunkat, arra, hogy megfelelően támogató közeget hozzunk létre.